Papp Viktória és a díjnyertes kutyái. Nevelési és gondozási tanácsok az asszertivitás jegyében
A RODÉZIAI RIDGEBACK ÉS ÉN, AZAZ A TENYÉSZETEM CÉLJA ÉS TÖRTÉNETE
Fogadjátok szeretettel Papp Viktória írását, melyben bemutatja különleges hobbyját a kutya tenyésztést és az azzal járó feladatokat, kihívásokat.
A rodéziai ridgeback-ben, amikor a fajtát megismertem és személyes kontaktusba kerültem vele, elsősorban belülről fakadó szépsége és méltóságteljes külleme ragadott meg. Aztán azt is megtapasztaltam, hogy a fajta mindemellett hihetetlenül intelligens és nagyon jó jellemű, viselkedésű is. Ekkor tudatosult bennem, hogy ezt a fajtát kerestem már vagy 10 éve és kell nekem. Ez a felismerés 2011-ben ért, de a kutya már jóval ezelőtt, mindig is jelen volt az életemben. A fajtával való személyes kapcsolatom 2011-ben kezdődött rengeteg tanulással és tapasztalással. 2013-ban pedig – sok gondos munka után – létrejött a Muhabura Kennel.
Ezután pedig a fajta karakterbeli vonásainak megőrzése lett a legfőbb célom. Talán a legnehezebb feladat ez, hiszen a tenyésztés során a jó idegrendszer megtartása, illetve a kutyák nevelése egy nagyon összetett feladat. A kiállításon való részvétel őket is megterheli. A sok ember, sok kutya, zaj akár 4 napos versenyek belföldön és külföldön, nagyon sok koncentrációt igényel a részükről. A vezetőjükkel megfelelő jó kapcsolat szükséges a felkészüléshez és a fellépéshez egyaránt.
Ez a fajta egy határozott következetes vezetőt igényel gazdája személyében. Azonban nevelésüknél nagyon fontos szempontnak találom, hogy ne poroszos fegyelemmel vagy erőszakkal, azaz ne negatív visszacsatolással tegyem. A legkisebb hibával (durvasággal) tönkre tehetjük hosszú hónapok kitartó munkáját főleg, ha figyelembe vesszük, hogy későn, a második évétől érő fajta, akkor még hangsúlyosabb lesz, hogy mennyi odafigyelést kap.
Mindennek alapja a bizalom! Egészen kis kortól a kötődést igyekszem kialakítani velük és készítem fel őket a „nagy betűs” életre. Amit felnőtt korban elvárunk majd tőle, ahhoz az első 6-12 hónapban kell hozzászoktatni, illetve megismertetni velük. Fontos a korai szocializáció, a közös élmények mert az mind – mind építi a gazdi és kutya közt a jó kapcsolatot. Rendkívül makacsok tudnak lenni, ezért különösen figyelek arra, hogy a nevelés, tanítás közben mindig következetes legyek. Ami egyszer nem az másodszor is nem legyen. Tanításuk pozitív megerősítéssel zajlik, azaz dicséret, jutalomfalat, szeretet egészséges határok betartásával. Arra viszont szintén hangsúlyt fektetek, hogy túlzottan ne kényeztessem őket, az nem ajánlott! A mindennapokban folyamatos odafigyelést igényelnek, és naponta viszem őket mozogni a szabadba, ami minimum 1,5 – 2 óra.
A testi adottságokon kívül a versenyeken, bemutatókon alap és kiemelten fontos a jó idegrendszer és a jó felkészítés, plusz a bizalom, hogy jól együtt tudjanak működni velem. Azért adódnak vicces történések is egy – egy versenyen: egy kiállítási sztori jut eszembe, amikor egy svéd bírónk volt és Zek kutyám nem akart futni, mert nem volt kedve egy szűk helyen körbe – körbe szaladgálni. Majd a bíró úr kiállt a ring szélére és azt mondta: Ez a kutya egy tipikus ridgeback, ha van kedve és akar, fut, ha nem – nem. Ezen mindenki kacagott.
Ami még nagyon fontos, hogy gazdiként stabilak legyünk, hiszen a mi viselkedésünket érzik és átveszik a kutyák. Mondhatni az ő viselkedésük a mi viselkedésünk és érzéseink tükörképe!